A betegség hátterében az ízületi porcfelszín változó mértékű kopása áll, és ennek mértékétől függ a beteg panaszainak erőssége. Az ízületi porc lassan elvékonyodik, és végül oly mértékben elkopik, hogy a csontfelszín szabaddá válik.
A porckopást több dolog gyorsíthatja. Ilyenek a megnövekedett testsúly, de akár az erőltetett sportolás. Sok esetben korábbi kisebb sérülések, vagy komolyabb baleset után a gyógyulás nem tökéletes, az ízület geometriája károsodik, esetleg a sérülés következtében a combfej vérellátása sérül és ez is késői kopáshoz illetve a combfej elhalásához vezet.
Ugyancsak az ízület kóros statikája vezet a porckopáshoz veleszületett csípőficam esetén is. Mindezek mellett, ahogy számtalan betegség esetében, úgy itt is számtalan esetben előfordul, hogy a kiváltó ok nem ismert.
A panaszok elsősorban fájdalmat, mozgáskorlátozottságot, sántítást jelentenek. Kezdetben enyhébb formában jelentkeznek, és megfelelő beavatkozás, kezelés nélkül lassan a kopás erősödésével együtt fokozódnak. Jellemző, hogy a reggeli felkelés, tartós ülés, fekvés után a fájdalom erősebb, a mozgás nehezebb, de később, ahogy az ízület bemelegszik, „bejáratódik” a fájdalom enyhül. Idővel azonban ez az enyhülés már nem jön, és ilyenkor egyre kínzóbb a mozgás. Ekkor jön el a műtét ideje.
Kezelési lehetőségek: megfelelő időben diagnosztizált eseteknél, ahol a kopás még enyhe, konzervatív (nem műtéti) kezelés lehetséges. Ilyenek a megfelelő mozgás (úszás), a testsúly csökkentés, gyógytorna, porcerősítő készítmények szedése. Amikor a kopás fokozódik, fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők, ízületbe adott porcképző szerek és gyulladáscsökkentők segítenek.
Azonban egy idő után, ha a folyamat már máshogy nem kezelhető, a fájdalom nem csökkenthető, szükségessé válik a műtét, a protézis beültetés. A kezelési terv felállítása ortopéd szakorvos feladata és kompetenciája, aki a hozzá forduló betegek kivizsgálását irányítja, a kezelés folyamatán a beteget végigvezeti, és dönt arról, ha a műtét válik szükségessé.
Minden döntés a beteggel egyetértésben történik, őt az állapotáról és a lehetséges választási lehetőségekről tájékoztatni kell. A protézis beültetést lehetőség szerint minél későbbre ajánlott tervezni, mivel a protézisek élettartama nem véges, és ha azok elkopnak, a cseréjük jóval magasabb műtéti kockázattal jár, már csak azért is, mert az ilyen betegek jóval idősebbek már, rendszerint több kísérőbetegségben szenvednek mind az első műtét idején.
Természetesen a technológiai fejlődés a protéziseket is érinti, és ma jóval strapabíróbb protézisek készülnek, mint néhány évtizeddel korábban. A legmodernebb ún. héj protézisek élettartama jóval hosszabb, ezáltal szükség szerint fiatalabb korban is beültethetők.
A protézis beültetés az ortopéd sebész részéről tapasztalatot igénylő műtét, melyet a beteg részletes kivizsgálása, állapotfelmérése, a műtéti kockázat becslése előz meg. A műtét kórházi körülmények között történik, és a műtétet változó idejű kórházi tartózkodás majd mozgásszervi rehabilitáció követ minden esetben.
