Az asztma krónikus, vagyis nem gyógyítható, de jól kezelhető betegség. Ehhez azonban a gyógyszeres terápia mellett nagyon fontos az életmódbeli tényezők szerepe is: például sokat segít ha elhagyjuk a dohányzást és helyette rendszeres testmozgásra váltunk.
Növeli a nehézlégzés, az asztmás roham kialakulásának kockázatát ha túlsúlyosak vagyunk. A betegek többsége azonban az asztma diagnózisa és a szükséges gyógyszeres kezelés megkezdését követően sem végez rendszeres testedzést annak ellenére, hogy a mozgásszegény életmód és az ebből fakadó elhízás negatív hatását a gyakorlat és több vizsgálat is igazolja. A testmozgás nem csak a túlsúly elkerülésében segít: hatására nő az állóképesség, javulhatnak a légzésfunkciós értékek is.
A szükséges gyógyszerek beállítása
Számításba kell vennünk a fizikai aktivitás hatására jelentkező rohamok lehetőségét és a por, parlagfű, egyéb allergének hatására fellépő nehézlégzés kockázatát. Megfelelő kontroll, egyénre szabott gyógykezelés és a belégző készülékek helyes használata mellett azonban nyugodtan sportolhat a beteg.
Szükséges egyeztetni az orvossal az első edzések előtt, hogy milyen gyógyszereket használjon az asztmás beteg, hogy a fizikai terhelésre esetleg jelentkező tüneteket megelőzze. Edzések előtt fontos a bemelegítés, a fokozatos terhelés. Ha úgy érzi, hogy a tünetei erősödnek, akkor tartson pihenőt.
Fontos, hogy az időjárási viszonyokat figyelembe véve eddzen! Az asztmás tünetek hideg levegő, magas légszennyezettség, pollenek hatására rosszabbodhatnak, ezért ilyenkor érdemes a benti, edzőtermi edzést választani.
Ajánlott sportok
Aszmás betegek számára elsősorban az úszás ajánlott. Javasoltak még az olyan sportok, melyek nem kívánnak sok futást – inkább statikus sportágak, mint a vívás, evezés, vitorlázás, asztalitenisz, de lehet magasugrás, távolugrás, kalapácsvetés, judo, vagy súlyemelés. Röplabda, lovagolás, sportlövészet szintén űzhető, a kerékpározás – különösen magas pollenkoncentráció esetén – megfontolandó. A sportág kiválasztása természetesen egyénre szabott, de a fentebb írtak nagy százalékban igaznak bizonyulnak az aszmás betegek esetében.
