Elsődleges jelei a különböző mozgásproblémák, ám a fájdalom, az alvászavar és a depresszió is jellemzőek rá.
A tünetek általában fokozatosan jelentkeznek, először az egyik oldalon, majd a betegség előrehaladtával a másik oldalt is érintve. A betegség súlyosságától és előrehaladottságától függően a tünetek egyénenként változhatnak.
Sajnos nagyon sokan csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már a mindennapi tevékenységeiket is befolyásolják a panaszok.
A Parkinson-kór motoros tünetei
A Parkinson-kór három kardinális tünete a nyugalmi tremor (remegés), a rigiditás (izommerevség) és a bradikinézis (meglassulás). Ezekből a tünetekből 2 vagy 3 jelenléte szükséges a diagnózishoz.
Az úgynevezett posturális instabilitás (ez az egyensúlyzavarok közé tartozik) a negyedik vezető tünet, de ez általában a betegség késői szakaszában jelentkezik.
1. Tremor (Remegés)
Remegésnek bizonyos testrészek akaratlan, ritmikus mozgását nevezzük. Oka az izmok gyors, alernáló összehúzódása és elernyedése.
A tremor két fő csoportja:
Fiziológiás/normál tremor - Időről időre a legtöbb emberben előforduló remegés, melyet stressz, izgalom, félelem vált ki, és leginkább vizsgahelyzetben vagy nagy nyilvánosság előtti szereplés alkalmával jelentkezik. Bizonyos gyógyszerek és kimerültség hatására a tünetei erősödhetnek.
Patológiás/abnormális tremor - Ezek akkor jelentkeznek, ha az idegrendszerben valamilyen zavar áll elő. Az oka lehet egyrészt a központi, másrészt a perifériás idegrendszerben.
Ide tartozik a nyugalmi tremor, melynél a remegés pihenésnél jelentkezik, s valamely cselekvés hatására csökken, illetve az akciós tremor, mely akaratlagos mozgások kivitelezése közben jelentkezik.
Jellemző, hogy a céltárgyhoz közelítéskor a remegés fokozódik. Jellemzően a kisagy bármilyen eredetű károsodása okozhatja, de gyakran pszichés eredetű.
A Parkinson-kórban jellegzetes, hogy a tremor frekvenciája 3-5 herz, szintén jellemző, az úgynevezett pirulasodró mozgás.
2. Rigiditás (Izomfeszülés)
Az orvosi szaknyelvben azt nevezzük rigiditásnak, amikor a végtag passzív mozgatásával szemben megnövekszik az ellenállás, és az izmok képtelenek a teljes relaxációra (elernyedésre).
Normál esetben, ha az izom összehúzódik, az ellentétesen működő izmok ellazulnak. Az összehúzódó izmokat agonistának, az ellazuló izmokat antagonistának nevezzük.
A mozgások során általában egy izom feszülését az ellentétes izom ellazulása kíséri. Ez a Parkinson-kóros betegnél nem így történik, ezért nehézkesebbé válik a mozgás.
Náluk az agonista (feszülő) és antagonista (lazuló) izmok egyidejűleg feszülnek meg és húzódnak össze. Az ellenállás lehet folyamatos, ezt nevezzük ólomcső tünetnek, vagy oszcilláló, amit fogaskerék-tünetnek nevezünk.
A vizsgálata általában a beteg ellazult csuklójának hajlításával és feszítésével történik.
3. Bradikinézia (Meglassulás)
Az állapotra az akaratlagos mozgások lassúsága jellemző, melyek nem csak lelassulnak, hanem azok elindítása és lefékezése is nehézkessé válik.
A beteg tartása görnyedtté válik, melyet a tartási instabilitás, a bradikinézia és a rigor (rigiditás) együttese okoz. A járás csoszogóvá, apró léptűvé válik. Különösen jellemző az indulásnál, fordulásnál vagy felállásnál.
A bradikinézia a Parkinson-kóron kívül más betegségeknél is előfordulhat, ilyen pl. a Huntington-kór. A bradikinézia megnyilvánulhat az arc mimikájának csökkenésében (hypomimia, lárvaarc) és az írás során jellegzetes apró betűkben (micrographia).
További lehetséges tünetek
Gyakori a Parkinson-kórosaknál, hogy a betegség hatására megváltozik a testtartás és a mozgás. A járás lassabb, csoszogó jellegű lesz, nehezebb az egyensúly megtartása, ami eséseket okozhat, különösen a betegség előrehaladott állapotában.
Az esések tipikusan a betegség első tüneteit követő 5-10 évben válnak rendszeressé, különösen, ha hirtelen akar a beteg irányt váltani, vagy egyszerre több dologra kell koncentrálnia (pl. valamit visz). Növeli az elesés kockázatát a görnyedt testtartás, a remegés, az egyensúly instabilitása, az alacsony vérnyomás és a látásproblémák.
Az esések azért veszélyesek, mert ficamokat és töréseket okozhatnak (különösen, ha a beteg csontritkulásban is szenved), mely tovább rontja a beteg életminőségét. Ezért figyeljünk oda, hogy minél inkább balesetmentessé tegyük a beteg otthonát.
Gyakoriak a kommunikációs nehézségek is. Sokaknál tapasztalható a beszéd/válaszadás meglassulása vagy halk, suttogóvá válása, a testbeszéd nehezítettsége a remegés, illetve az arcizmok merevsége miatt, valamint az írásnehézség. Mindezek miatt a betegeket gyakran félreértik, mivel nem vagy csak lassan tudják kifejezni érzéseiket.
További tünetek közé tartozik még az alvászavarok jelentkezése, a depresszió és a szorongás, valamint a fájdalom és a kimerültség. A betegség későbbi fázisában nyelési problémák és memóriazavar is tapasztalható.
A felsorolt tüneteken kívül még számos egyéb előfordulhat.