A zsibbadást a betegek általában olyan érzéshez hasonlítják, mintha a bőrt sok apró tűvel szurkálnák, vagy hangyák szaladgálnának a bőr alatt, esetleg erős csiklandozó érzéshez hasonlítják. Leggyakrabban a végtagok zsibbadása fordul elő, de nem kizárólagosan.
Fontos, hogy a látszólag minden ok nélkül kialakuló zsibbadást ne bagatellizáljuk, mivel – bár gyakran nem található betegség a háttérben – a tünet akár komoly betegség kialakulását is jelezheti. A zsibbadás sokszor pszichés eredetű, azonban ezeket a problémákat ugyanúgy ki kell vizsgálni.
Idegrendszeri háttér a zsibbadás mögött
A zsibbadásérzés hátterében mindig valamilyen idegrendszeri eltérést kell keresnünk, amelyet azonban számos ok kiválthat. Köztük olyan alapbetegségek is szerepelhetnek, amelyek elsődlegesen nem az idegrendszer bántalmát okozzák, de másodlagosan lehet a zsibbadás oka.
Ha a jelentkező zsibbadás rohamszerű, rövid ideig tart és spontán múlik, akkor átmeneti véráramlászavar is állhat a háttérben.
Amennyiben a tünetek csak az egyik testfélen jelentkeznek, az idegrendszer központi részének zavarára utal. Ha valamennyi végtag disztális (a test középvonalától távol esően, leggyakrabban zokni-, illetve kesztyűszerű elrendeződésben) része érintett, az bármely okból kialakult polineuropátiára, gerincvelői vagy agyalapi eltérésre utalhat.
Ha a tünetek átmenetiek, anyagcserezavar gyanítható.
A gerincvelőt károsító kórfolyamatok esetén a zsibbadás jól lokalizálható: a zsibbadás az idegrendszer szelvényezett felépítésének eredményeképpen meghatározott idegek ellátási területére korlátozódik.
Mi válthatja ki a zsibbadást?
Az említett kiváltó okokat számos kórfolyamat létrehozhatja. Az anyagcserezavarok legtöbbször csökkent szérum kalcium- és/vagy magnéziumszintre utalnak, hyperventillációs szindróma (fokozott légzéstevékenység) is állhat a háttérben. Ezen jelenségek hátterében további alapbetegségeket kell keresni.
Polyneuropathia, vagyis a perifériás idegek károsodása szintén számos okból kialakulhat. Leggyakrabban cukorbetegség, rosszindulatú daganat, pajzsmirigy-rendellenesség, egyéb krónikus betegségek okozzák. Számos táplálkozási hiányállapot is a környéki idegek károsodását okozhatja: alkoholizmus, B-vitamin- és/vagy folsavhiány, idült emésztőszervi betegségek (a felszívódás zavara miatt).
Több ipari vegyi anyag és gyógyszer okozhat polyneuropathiát: kemoterápiás szerek, arzén, ólom, higany.
Az idegrendszer különböző gyulladásos állapotai ritkább okok, de előfordulhatnak, például a sclerosis multiplex. A Guillain-Barré-szindróma első tünetei a szimmetrikus érzészavarok lehetnek. A stroke és a TIA is járhat zsibbadással, ám ilyenkor az egyéb tünetek markánsabb megjelenése miatt a zsibbadás esetleg nem kerül szóba.
A gerincvelő kórállapotai közül ritkán daganatok, leggyakrabban porckorongsérv oki szerepe igazolódik. A porckorongsérv szintje tapasztalt vizsgáló számára akár már a zsibbadás és az egyéb tünetek lokalizációja alapján megállapítható. Előfordul, hogy az izmok tónusának fokozódása okoz idegbántalmakat.
A környéki idegek egy része anatómiailag szűk helyeken, úgynevezett alagutakban fut, amelyeket izmok, inak és csontok alakítanak ki. Amennyiben ezek az alagutak valamilyen ok miatt még szűkebbé válnak, a bennük haladó ideg nyomás alá kerül, így érzészavar, köztük zsibbadás is kialakulhat. Ezeket a betegségeket alagútszindrómáknak nevezzük, és mind a felső, mind az alsó végtagon kialakulhatnak. Legismertebb a carpalis, azaz kéztőalagút szindróma.
A végtagzsibbadás kivizsgálása
Mivel a végtagzsibbadás nem egy bizonyos betegség specifikus tünete, hanem nagyszámú megbetegedés okozhatja, ezért a kivizsgálása szintén nagyon egyéni: az adott beteg életkorától, korábbi és meglévő betegségeitől, az azokra szedett gyógyszerektől és a zsibbadás mellett jelentkező egyéb tünetektől függ.
Az okok feltárása a neurológus szakorvosnál kezdődik, aki a beteg egyéni jellemzői ismeretében és a szükséges kérdések tisztázásával kezdi meg a kivizsgálást. Sok esetben a válasz igen egyszerű, ha a már ismert tényezők valamelyike lehet a panasz kiváltó oka.
A nehezebben tisztázható helyzetekben a neurológus vagy kérhet előbb valamilyen általános feltáró vizsgálatot, például vérvizsgálatot, de az is lehetséges, hogy ideggyógyászati szakvizsgálatot lát szükségesnek.
A zsibbadás új tünetként semmi esetre sem elhanyagolható: tekinthetjük úgy, mint az érzőidegek vészjelzését. A jelzés üzenete az, hogy „valami nincs rendben”, és mivel a tünet alapján nem lehet megítélni, mennyire súlyos az az alapfolyamat, amely kiváltotta, ezzel a panasszal mindneképpen orvoshoz kell fordulni.
Idegrendszeri háttér a zsibbadás mögött
